Cikkek vezetőknek

Anno, az első néhány BI projektem valamilyen vezetői cél köré épült. Csökkenjen ez, javuljon az, stb. Aztán egyre többször futottam bele olyan projektbe, ahol BI bevezetés célja x darab riport előállítása volt. Már nem vezetői célok köré épült a BI hanem a cél maga a riport elkészítése volt, és amíg az első esetben folyamatosan láttuk a megtérülést, addig a második esetben már csak riportokat gyártottunk...

Az előző két cikkben végigjártuk az adatstratégia tartalmi elemeit és elkészítésének módját. Most arra fókuszálunk, hogy milyen olyan témák potyognak ki rendszeresen az adatstratégia megalkotása közben, amelyekkel nekünk adatosoknak kéne valamit kezdenünk, mert ha mi nem húzzuk magunkhoz, akkor senki sem fog foglalkozni vele.

Készülök a szeptemberi BI és adattárház projektvezető képzésre, és ennek keretében felülvizsgálom az anyagot. Ennek van egy adatstratégia fejezete, és azon gondolkozom, hogy ezt kiveszem a törzsanyagból. Vagy opcionálissá teszem. Miért? Mert szigorúan véve nem tartozik a BI és adattárház bevezetéshez. Jó esteben megelőzi azt, rosszabb esetben a bevezetés közben kerül kimondatlanul kialakításra, de mint önálló termék ritkán jelenik meg az adattárház projekt leszállítandói között.

Van egy nagyon nagy hajtóerő, egy láthatatlan kéz, ami a versenyszférát a BI/adatelemzés irányába tereli. Ez az állandó növekedési kényszer. Évről évre jobbnak, olcsóbbnak, hatékonyabbnak kell lenni. És ehhez kellenek az adatok, kell a múlt, amihez képest jobbnak kell lenni. A most következő cikkben hozok is egy sztorit, hogy mindezt gyakorlati példával is alátámasszam.

A BI akkor segít igazán, ha vannak céljaink, és az azokhoz képesti eltérést szeretnénk megmutatni. Ekkor lehet igazán szép csilivi szines-szagos dashboardokat készíteni. De mi van, ha nincs még célunk, mert azt sem tudjuk, hogy hol tartunk? Mit tud segíteni ekkor a BI? Kiderül a cikkből

Olvasom, hogy a megkérdezett 300 vezető cégének 57 százalékának nincs határozott, cégszintű adatstratégiája, és hogy a stratégia elkészítésének a legnagyobb gátja az idő hiánya. Tényleg ez a legnagyobb gát? Ennek járunk most utána.

A BI stratégiát mindig a vállalat üzleti stratégiájából vezetjük le. De mi van, ha a vállalatnak nincs stratégiája?

Régóta izgat a téma, hogy hogyan is kéne összeszervezni egy nagyvállalati adatos csapatot: Ki alkossák, hogyan legyenek a felelősségek, mert nem igazán látok a szakmában jó modellt. Ezen lamentálva jutott eszembe, hogy más szakmáktól talál lehetne tanulni és így ugrott be az a módszer, amit a Ducati motorkerékpárgyárban láttam…

Olvasom, hogy ,,Nagy a kereslet a mesterséges intelligenciával kapcsolatos szakértelemre, mégsem ez fizet a legjobban. Egy tapasztalt mesterségesintelligencia-architect akár 190 ezer dollárt is kereshet évente de a legmagasabb jövedelemre az adatmérnökök számíthatnak. Egy magasan képzett adatmérnök éves jövedelme akár a 220 ezer dollárt is meghaladhatja". Részletek a cikkben

Az intuíció alapú döntéshozatal és az adatalapú döntéshozatal nem feltétlenül ellentétek.. Részletek a cikkben.

A felhőszolgálatások és a Big Data együttesen megteremtették az adatok olcsó tárolásának lehetőségét. Meg kell változnia ennek hatására a vállalati adatstratégiának? Kiderül a cikkből

Ugyanannak a BI vagy adattárház feladatnak a megvalósítása többe kerül egy nagyvállalatnak mint egy közepesnek. De miért van ez? Kiderül a cikkből...

Egy cikk azokról a vállalatokról amelyek fő értékét ma még azok az eszközök jelentik, amelyek a jövőben a vesztüket okozhatják...

Ma az üzleti felhasználók (újra) a szállítóktól tanulják a BI-t, a szállítók prezentációin szocializálódnak. És a szállítók által bemutatott csilivili dashboardok, a minden kattintásra valami csodát bemutató elemzések, az ,,Áááá ez még semmi! Még azt is tudja hogy..." mondattal kezdődő megoldások bemutatása után szem nem marad szárazon. Mit tehet ez ellen az IT? Kiderül a cikkből.