Cikkek vezetőknek

A gyorsan növő/változó szervezeti egységek jellemzője, hogy mindent kinőnek, mindent folyamatosan változtatnak. Változnak a célok, napról napra változnak a prioritások és az igazságnak nem egy verziója van. Illetve pontosítok: Az igazságnak mindig van egy verziója, de ez időről időre változik :-) Hogyan érdemes egy ilyen gyorsan növő/változó szervezet információigényét kielégíteni? Erről szól a cikk...

Az elmúlt egy évben jó néhány termelőcéggel dolgoztam együtt a termelési adataikban rejlő tudás feltárásában. A fő téma mindig a minőségbiztosítás volt és mindig arra a kérdésre kerestük a választ, hogy hogyan fedezhetjük fel egy gyártás alatt álló félkész termékről, hogy az nagy valószínűséggel selejtes lesz. A hibás félkész termékeket kivéve a gyártási folyamatból óriási összegeket spórolhatunk meg pusztán azzal, hogy nem végzünk rajtuk további műveleteket, vagy nem építjük be őket egy olyan végtermékbe, amelyet aztán szedhetünk szét/semmisíthetünk meg a selejtes komponens miatt. A most következő cikkben arra a kérdésre keressük a választ, hogy miért kapnak kevesebb figyelmet BI szempontból a termelési adatok és arra, hogy milyen változások figyelhetőek meg ebben az ágazatban.

Képzeljen el egy TV-t az áruház falán vagy a kirakatában. Most képzelje el hogy egy kamera letapogatja a tv előtt álló személy arcát és korát, majd a tv-n hirtelen megjelenik a NEKI (célcsoportnak) szóló hirdetés...

Hol érdemes BI-jal foglalkozni? Egy kis tanácsadó cégnél vagy egy nagy multinál? Esetleg az állami szektorban?

„A BI rendszer rugalmatlan, a mutatók felét már nem is használjuk...” Következzenek egy BI megbeszélés tapasztalatai.

Jó lenne azt hinni, hogy az adattárházak felszámolják az üzleti felhasználók által létrehozott kreatív káoszt, de ez sajnos csak hiú ábránd. Egy információ- és elemzés intenzív, dinamikusan fejlődő vállalatnak velejárója a kreatív káosz. Sokat tenni ellen nem tudunk, és nem is szabad, hiszen a kreatív káosz pont annak a kísérletezésnek, evolúciónak a velejárója, ami innovatívvá teszi a vállalatot. Amit tehetünk az annyi, hogy minél egyszerűbbé tesszük a kreatív káoszból történő kitörést és a kreatív káosz eredménytermékeit standardizált módon beépítjük a vállalat folyamataiba. Hogyan? Milyen módszerekkel? Erről szól a cikk

Adott egy vállalat sok-sok szervezeti egységgel. Kérdés: Melyik szervezeti egységnek kell önkiszolgáló BI rendszert adnunk és melyiknek lenne jobb a hagyományos IT vagy külső szállító által felépített BI-t? Van olyan ismérv, ami mentén szegmentálhatnák a szervezeti egységeket?

Tegyük fel, hogy elrontottuk a BI vagy adattárház bevezetést. Mit lehet tenni egy ilyen szituációban? Hogyan menthetjük az értékeket? Hogyan minimalizálhatjuk az erkölcsi anyagi károkat? Erről szól a cikk.

A most következő cikket 7-8 éve írtam, de nem publikáltam. Nem publikáltam mert idővel okafogyottá vált a téma. 10 évvel ezelőtt még sokan kérdezték, hogy „mi lesz ha elüt a villamos?”, de az elmúlt 7 évben nem éreztem ezt a fajta félelmet egyik ügyfelemben sem. Most azonban előkerült a téma, úgyhogy jöjjön az újrakevert (remasterizált) verzió...

Vannak olyan esetek, amikor egy vállalaton nem biztos, hogy segíteni tud az adattárház. A most következő cikkben erre keresünk példát.

Kire bízzuk a vállalati önkiszolgáló BI rendszer felépítését? Belső erőforrásokra, vagy külső BI szakértőkre?

Konjunktúrában mindenki tud jó döntést hozni... Konjunktúrában mindenki tud vállalatot vezetni... Konjunktúrában nincs szükség elemzésre és nincs szükség döntéstámogatásra optimalizált adattárházakra...

Egy új BI rendszer bevezetésének hatására meg kell változnia a szervezet riportkészítési szokásainak. Ha ez nem történik meg, akkor pont ugyanarra leszünk képesek mint eddig, csak sokkal drágábban. Részletek a cikkben.

A felhasználók nagy többsége nem akar sem adattárházat sem BI rendszert. Mit szeretnének helyette? Kiderül a cikkből