Az adatmenedzsment stratégia hiánya

Olvasom, hogy a megkérdezett 300 vezető cégének 57 százalékának nincs határozott, cégszintű adatstratégiája. Erre a válaszadók háromnegyedének (73 százalék) az volt a magyarázata, hogy a túlélésről szóló időszakban nem volt ideje átgondolni, milyen lehetőségek rejlenek az általuk termelt adatokban. 48 százalékuk egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy szervezetük átalakulási erőfeszítései előrébb valók az adatok bevetésénél, és mindössze 11 százalékuk helyezte az adatok munkára fogását a digitális átalakulás elé…

Tényleg az idő hiánya a legnagyobb gát? Az adatmenedzsment stratégia tokkal-vonóval 1-2 hónap alatt elkészíthető. Ráadásul szinte mindig külső erőforrás bevonásával készül, tehát minimális időt rabol csak a belső erőforrásokból, úgyhogy aligha az idő hiánya a legnagyobb probléma…

Stratégia hiánya

Az első nagy gát az adatmenedzsment stratégia útjában az, hogy a vállalatok nagy részének nincs jól megfogalmazott üzleti stratégiája. Persze a „legyünk jobbak mint tavaly” is egyfajta stratégia, ezt is lehet támogatni adatmenedzsment stratégiával, de százszor jobb eredményt tudunk elérni, ha ennél messzebb nézünk és nem csak az árbevétel növelésére, vagy a költségek csökkentésére koncentrálunk. Ha van a cégnek egy jól megfogalmazott üzleti stratégiája akkor abból könnyen és gyorsan levezethető az adatmenedzsment stratégia.

Motiváció hiánya

Miért foglalkozzak a témával, amikor van elég bajom amúgy is. Beledöglik a szervezet a munkába, ég a ház és te jössz még nekem az adatstratégiával?

Az adat a legtöbb szervezeti egység számára csak egy melléktermék. Hulladék, nyüg, probléma amivel foglalkozni kell. Nem olaj. És ezen a szemüvegen keresztül nézve ki akar a hulladék hasznosítással foglalkozni? Illetve máshogy kérdezem: Ki motivált abban, hogy ezzel foglalkozzon? Kit ösztönöznek, hogy ezzel is foglalkozzon? Senkit. Amíg nem kerül fel valakinek a goal sheet-jére, nem épül be valakinek a bónuszcéljába az adatok termőre fordítása, addig ne is várjuk azt, hogy valaki foglalkozik a vele.

Hagy meséljek ezzel kapcsolatban el egy történetet. Adott egy vállalat, van egy kezdetleges adatmenedzsment stratégiájuk, amiben le van írva, hogy kell valamit kezdeni a rossz minőségű adatokkal. Nincs megfogalmazva az út, csak a cél. Ugyanezen vállalat gazdasági igazgatójának a goal sheet-jére felkerül, hogy „a 10 legnagyobb adatminőségi probléma legyen megoldva”. Ezekkel a szavakkal és ennyire pongyolán megfogalmazva. És láss csodát. Készül egy leltár, elkészül az adatminőség mérésének módszertana, lesz egy bázis, ami után minden évben ki lehet tűzni célul, hogy 10%-ot javuljon az adatok minősége. És nem az IT vagy a BI csapat kapta célul az adatminőség javítását, hanem a gazdasági igazgató, akinek van hatása az adatok minőségére és aki a legtöbbet profitál majd a jó minőségű adatokból.

Összefoglalva: Fentről nézve lehet, hogy az idő hiánya a legnagyobb gát, de lentről nézve tudjuk, hogy a motiváció vagy jó üzleti stratégia hiánya a legnagyobb gát. Fentről nézve lehet hogy azt gondolják az adatmenedzsment stratégáról, hogy az egy bőrkötésű, sok-sok nagyon okos ember által elkészített, hétpecsétes titokként őrzött könyv. Valami olyasmi, amit halandók képtelenek megcsinálni. De lentről nézve tudjuk, hogy az adatmenedzsment stratégia csak néhány 10 oldal, néhány jól megfogalmazott cél mellé néhány érv, amely elmagyarázza, hogy az  adat hogyan/hol tud segíteni. Ráadásul el lehet vele indulni kicsiben is, nem kell kapásból az egész szervezetre lőni, meg lehet fogalmazni egyetlen szervezeti egységre is. A lényeg, hogy elkezdjünk vele foglalkozni. Ebben tudok segíteni én is, de bárki meg tudja csinálni, aki sok céget látott és ismeri a vállalat belső működését. Józan paraszti ész és sok-sok tapasztalat kell csak hozzá. És persze idő is, de nem hiszem, hogy ez lenne a legnagyobb gát…

 

Kővári Attila - BI projekt

Új hozzászólás