Riportgyár

Ma már nem az a gond, hogy nincs adatunk, vagy nincs olyan infrastruktúránk amely nagy mennyiségű adatot képes kiszolgálni, hanem az, hogy nem tudjuk a technológiát termőre fordítani. Nem tudjuk a BI-t használni, nem tudjuk az eredményeit beépíteni a vállalati kultúrába.

Sok oka van annak, hogy miért nem. Az első, hogy még mindig riportokban gondolkodunk: Legyen kész ez a riport, váltsuk ki azt a riportot, csináljon a szállító 100 riportot, stb.

Anno, amikor ezt a szakmát kezdtük, még nem voltak BI rendszerek. BI rendszerek helyett vezetői információs rendszereket építettünk, és a BI-t vezetés támogató eszköznek tekintettük. Miért? Mert mindig valamilyen vezetői cél köré építettük. A vezetőknek volt valamilyen víziója, vagy valamilyen intézkedése, aminek hatását vissza akarta mérni. "Csökkenjen X. Most mennyi? Fogalmam sincs. Most csak feltételezem, hogy sok. Tudjam meg mennyi, kezdjük el mérni, lesz bázisunk, és a jövő évi célkitűzésünk az lesz, hogy csökkentsük X-et 30%-kal."

Aztán átfordultunk riportgyárba. Az lett a cél, hogy elkészüljön a riport. Nem tudom, hogy érzi-e a különbséget, de amíg a csökkenjen az X elvárás beépült a vállalat folyamataiba, addig egy riport nem tölti be ugyanazt a szerepet. Anno könnyű volt visszamérni a VIR sikerességét: Csökkent x 30%-kal? Igen. Kitermelte a VIR-t? igen. Akkor megérte.

Ugyanezt egy riportról már nehezen mondhatjuk el. Persze lehet, hogy a 100 riport mögött többszáz vezetői cél bújik meg, mégsem érzem azt, hogy az ezekből hozott döntések visszaépülnek a vállalat folyamataiba. Ahogy azt sem, hogy célokat fogalmaznának meg a riportok alapján… Inkább azt érzem, hogy a riport lett a cél. Ha elkészül, akkor pipa. A probléma megoldva...