A BI akkor segít igazán, ha vannak céljaink, és az azokhoz képesti eltérést szeretnénk megmutatni. Ekkor lehet igazán szép csilivi szines-szagos dashboardokat készíteni. De mi van, ha nincs még célunk, mert azt sem tudjuk, hogy hol tartunk? Mit tud segíteni ekkor a BI? Kiderül a cikkből
A kilencvenes évek végén/2000-es évek elején óriási népszerűségnek örvendtek a kiegyensúlyozott mutatószámrendszerek. Ezek is azt hangsúlyozták, hogy a pénzügyi mutatók mellett más (nem pénzügyi) aspektusokból is monitorozni kell egy vállalat teljesítményét. Egy KPI monitorozása önmagában ugyanis veszélyes lehet…
Olvasom, hogy a megkérdezett 300 vezető cégének 57 százalékának nincs határozott, cégszintű adatstratégiája, és hogy a stratégia elkészítésének a legnagyobb gátja az idő hiánya. Tényleg ez a legnagyobb gát? Ennek járunk most utána.
Power BI-ról akartam írni, mert van jónéhány témám a jövő heti tanfolyamra, de annyira a háború és annak gazdasági következményei körül forog az agyam, hogy egész egyszerűen nem vett rá a lélek. Helyette hagy meséljek egy sztorit a 2008-as gazdasági válságról. (Ennek is lesz BI vonzata)
A BI nem egy üzletileg kritikus IT alkalmazás. Miért kezelni mindenki így ? Miért akarja mindenki úgy fejleszteni, tesztelni, release-lni mint egy üzletileg kritikus IT alkalmazást?
Anno a szoftverválasztás egy viszonylag egyszerű feladat volt. Pár gyártó nagyjából pár tucat megoldásából kellett összerakni egy architektúrát. Mára azonban a helyzet gyökeresen megváltozott...
Régóta izgat a téma, hogy hogyan is kéne összeszervezni egy nagyvállalati adatos csapatot: Ki alkossák, hogyan legyenek a felelősségek, mert nem igazán látok a szakmában jó modellt. Ezen lamentálva jutott eszembe, hogy más szakmáktól talál lehetne tanulni és így ugrott be az a módszer, amit a Ducati motorkerékpárgyárban láttam…
Önkiszolgáló BI megoldásokat sokszor nem azért választunk, mert az a legjobb választás, hanem azért, mert az adott keretek között nincs nála jobb megoldás.
Az adattárház bevezetése óriási terhet ró a szervezetre, ezért csökkenteni kell a terhet azok vállán, akik részt vesznek a bevezetésben. Vagy ha ez nem is megy, akkor kell adni valamit, amiért elviszik a plusz terhet. Mert annak cipelése vagy a család rovására megy, vagy a szabadidő rovására, vagy a napi munka rovására… És egy darabig mindenki toleráns, de aztán elfogy a türelem…