Adatvezérelt vs. intuícióalapú döntéshozatal

Adott egy vezető aki egy multinacionális nagyvállalat hazai leányvállalatát viszi. A cég egy többezer fős, tradicionális cég, hagyományos üzleti modellel. A cég szárnyal.

Hősünk látja az adatokban rejlő lehetőséget, érzi a még nagyon kicsi, de szép lassan növő, adatvezérelt szemletű fiatal cégek fenyegetését. Nyitna az adatok felé, de nem tudja merre lépjen. Nem ebben a világban nőtt fel, messze a komfortzónáján kívül esik az adatvezérelt döntéshozatal. Intuíció alapján vezeti a céget, és tudjuk hogy ezek az intuíciók viszik a vállalatot sikerre.

Mégis úgy érzi, hogy nyitni kéne az adatok felé. Van adattárházuk, használják is, de az adatvagyont talán jobban is lehetne hasznosítani a standard riportingnál. Beszámol erről az ötletéről a külföldi tulajdonosi körnek, ahol megkapja, hogy a „jó vezető adatok nélkül is képes vezetni a vállalatát”. Ő is ennek köszönheti a sikerét, ezért becsülik meg ennyire a vállalatnál. „Ne akarjon ezen változtatni, és különben is: Nézze meg hány jó megérzését támasztották alá anno a számok? - és itt mondanak egy két példát... - . Egyet sem. Ha Steve Jobs hallgatott volna a piackutatási adatokra akkor ma nem lenne iPhone. Ha Bill Gates hallgatott volna mások véleményére, akkor ma nem lenne szövegszerkesztő szoftver.”

Ugyanakkor hősünk döntését most sem támasztják alá a számok. A számok ugyanis azt mondják, hogy ne változtasson: Minden visszajelző zölden világít a műszerfalon, a cég szárnyal, a tulajdonos is elégedett. Kész öngyilkosság most változtatni. De az intuíciói nem ezt mondják...