A XXI. század adattárháza a múlt századból nézve

1996-ban, 18 évvel ezelőtt zöldfülűként azt írtam a szakdolgozatomban, hogy a XXI. század vállalatai már egységes adattárházban integráltan tárolják majd az információikat, ahol minden információ logikusan lesz szervezve és minden szükséges adat pillanatok alatt rendelkezésére áll majd az elemzőknek...

Ma 2014-et írunk. Hol tartunk az egységes, minden információt tartalmazó adattárházak megvalósulásában?

Háát, azt kell mondjam, hogy sajnos ma majdnem pont ott, ahol 18 évvel ezelőtt voltunk. Ha van is fejlődés, az a technológiai fejlődéshez képest iszonyú lassú…

Az egységes adattárház kialakulásának számos gátja van. Ezek egy része szervezeti okokra vezethető vissza (pl. stratégia hiánya, felsővezetői támogatás hiánya, stb.), a másik része technológiaira. A most következő cikkben csak a technológiai okokat vizsgáljuk meg és ezek közül is csak a szoftverekhez köthető okokkal fogunk foglalkozni.

Adatbázis kezelők

Az egységes adattárház kialakulásának egyik alapfeltétele, hogy a forrásrendszerek adatait könnyen át tudjuk emelni az adattárházba.

Egy adatbázis gyártónak van valamilyen érdeke abban, hogy az ő adatait könnyen át lehessen emelni egy adattárházba? Sajnos nincs. Illetve abban van, hogy egy azonos adatbázis kezelő platformon futó adattárházba könnyen át lehessen emelni, de abban már nincs, hogy ugyanez megvalósítható legyen a konkurencia adatbázis kezelőjével.

Az adatbázis gyártók az importot végtelenségig optimalizálják. És az exportot? Csak úgy tessék-lássék módon. Egyáltalán nem érdekük ugyanis, hogy az adatok az adatbázisból távozzanak. Az export ugyanis „egy lehetőség más adatbázis kezelők életben maradásához”

Láttam egyszer egy prezentációt, ahol az egyik nagy adatbázis gyártó vezetője kifejtette, hogy "minden olyan funkció, amely az exportot hatékonyabbá tesz a konkurenciának kedvez" és mint ilyen, tűzzel vassal irtandó.

Vállalatirányítási rendszerek

Ahogy az adatbázis gyártóknak sem érdeke, hogy az adat az adatbázisból más gyártó adatbázis kezelőjébe távozzon, úgy az ERP gyártóknak sem érdeke, hogy az ERP-ből az adat idegen rendszerbe távozzon.

Vannak ennek az exportot nehezítő mozgalomnak olyan élharcosai, akik gyakorlatilag lehetetlenné teszik az exportot. Ezek az ERP-k még 2014-ben is csak Excel 2003-ba tudnak adatot exportálni max. 65000 sort engedélyezve, nincs ütemezési lehetőségük a csv exportra, a csv export erőforrás hiány miatt állandóan lehal, a közvetlen elérésre pedig nincs technikai lehetőség, vagy van, de horror árért, horror fejlesztési költségekkel megspékelve.

Sajnos ez a fajta export korlátozó környezet nem kedvez egy központi adattárház kialakításának, a központi törzsadatkezelők használatának és úgy összességében az adatintegrációnak. És amíg a vevők nem tudják kikövetelni az egyszerű integrálhatóságot, addig a szállítók nem fognak erre törekedni. Tisztelet a kivételnek.

Itt nincs „láthatatlan kéz” amely majd úgy tereli a szoftvergyártókat, hogy rendszereik egyszerűen legyenek integrálhatóak más rendszerekkel.

A „láthatatlan kéz” arra felé vezeti a szoftvergyártókat „hogy én legyek az adatok elsődleges és egyetlen forrása” és mivel mindenki erre törekszik, ezért a valóságban sosem fog kialakulni egy olyan ökoszisztéma, ahol a vállalatirányítási rendszerek idegen adattárházakkal, központi törzsadatkezelőkkel élnek boldog szimbiózisban.

Összefoglalva: A piac sajnos nem hatékony ezen a téren, és a verseny nem fogja kikényszeríteni a nyitottságot, a könnyű integrációt... Ezen a fronton ma pont ott tartunk, mint 18 évvel ezelőtt...