Bunkernapló 2.

Kedves naplóm. 30 nap telt el az előző bejegyzés óta és 60 nap a kijárási korlátozások bevezetése óta. Ideje összeírni a válság második hónapjának történéseit.

Április 11.

Ma lett volna vége a bevezetett kijárási korlátozásoknak, de ehelyett meghosszabbítják azt. Új véghatáridő nincs, a kijárási korlátozás visszavonásig érvényes…

Április 12.

30 napja vagyok a bunkerban, de ennek ellenére egyre inkább lehetőségként tekintek a válságra. Úgy érzem kaptam egy esélyt, hogy mindent újragondoljak. Átgondolhatom mit nem szerettem az előző életemben, mi az amit nem szívesen csináltam és elkezdhetek gondolkodni azon hogy szakmai szempontból mi tenne boldoggá, milyen munkát végeznék szívesen, mivel tudnék a válság után legjobban segíteni másoknak.

A régi szolgáltatásokat ennek fényében már át sem migrálom az új weboldalra. Az volt a terv, hogy ezeket 2 hetes sprintekben szállítom, de ezt most felülbírálom. Akarom, hogy egy kicsit érjen a dolog, hogy tisztuljon a kép, hogy tisztán lássam mi az amivel szívesen foglalkoznék. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a régi termékek remaszterizált változata lenne a megoldás…

Április 17.

Futnak az on-the-job képzések és jól működnek on-line is. Az on-the-job Power BI képzés volt az első amit elérhetővé tettem on-line, és várakozáson felül jók vele a tapasztalatok. Ódzkodtam az on-line képzésektől, de az on-the-job képzés működik on-line is, és ez felvillanyoz.

Április 24.

Felismerés: Kockázat vagyok a családom számára. A válság újfent rámutatott, hogy önhibán kívül is kieshetek a termelésből. Ez a probléma már 2008-ban is foglalkoztatott. Akkor biztosítást kerestem, de nem találtam jót, úgyhogy maradt a megtakarítás. Már 2008 előtt is félretettem a jövedelmem 10%-át, de ezt 2008 óta nagyon szigorúan és következetesen csinálom. És ez most nagyon jól jött…

Április 25.

Nagyon sokat tanulok. Szintén 2008-as tapasztalat, hogy az innováció visz majd a válság után előre, úgyhogy eszméletlenül sokat tanulok. Maga a tevékenység boldoggá tesz, ugyanakkor nagyon zavar, hogy nem látom az eredményét. Megtanultam már hogy türelem kell hozzá, a tanulásnak évek múlva lesz csak eredménye, de akkor is nehéz. Nem érzem a napjaimat hasznosnak, és ez zavar.

május 2.

Nagyon hiányoznak az emberek. A múlt hétvégén felhívott egy haverom, hogy menjünk karantén-motorozni. Van egy haverja aki épített egy pályát, zár terület (karantén), csak mi leszünk plusz pár srác, akivel anno versenyeztünk. Vaciláltam, aztán kijöttem a bunkerből és elmentem. Eszméletlen jó érzés volt újra hús-vér emberek között lenni, haverokkal találkozni. Nem gondoltam, hogy ennyire hiányozni fog a személyes kapcsolat…

Ugyanez igaz az oktatásokra is. On-line mennek az on-the-job képzések, és működnek is. De ha elsütök egy viccet, ha buzdítok valakit, ha piszkálok valakit hogy jobb teljesítményre sarkalljam és nem látom a reakcióit, nem kapok visszajelzést, nem érzem hol a határ. Az off-line képzéseknél megtanultam már, hogy kinél milyen taktika kell ahhoz, hogy a lehető legjobb teljesítményt kihozzam belőle. De on-line képzéseknél ez még nem megy. Biztos megtanulom majd ezt is, de most még hiányzik a személyes kontaktus, a testbeszéd, a grimasz, a reakció, az azonnali visszacsatolás.

május 10.

A 60 nappal ezelőtt letettem egy operatív tervet a következő két hónapra, amely leírta, hogy a következő 4 sprintben milyen eredményeket fogok leszállítani. Mondanom sem kell, hogy csak az első sprint valósult meg. Fejben persze tökéletesen működött, magabiztosságot sugallt és a Board is elégedett volt: Lám jött egy pofon és a menedzsment milyen határozottan és gyorsan előállt a tuti tervvel… De innen visszanézve egy totális kudarc volt.

Ma már azt kommunikálom, hogy nincs terv. Tanulás van és bizakodás, hogy a sok a tanulás, kutatás, fejlesztés majd meghozza a gyümölcsét. Nem tüzet oltunk, nem kapkodunk, hanem tanulunk és elemzünk, és mindent újragondolunk. Pont úgy, mint a 2008-as válság idején.

Összefoglalva: A válság kirobbanásakor arra kértem a boardot, hogy felejtse el az év elején ígért számokat. Most arra kértem a board-ot, hogy felejtse el a kéthetes sprintekben igért eredménytermékeket is, és fogadják el, hogy nincs klasszikus értelembe vett tervezés sem. Adjanak időt, hagyjanak tanulni, kutatni, inspirációt gyűjteni, elemezni és egy hónap múlva beszámolok arról, hogy milyen utat jártam végig, mit tanultam és ebből milyen következtetésre jutottam… Belementek, de nem repdestek az örömtől..

Kővári Attila - BI projekt

hozzászólás

Szeretem olvasni az írásaidat. Kicsit olyan mintha találkoznánk. Előre! (Tudom ezt mondta az úttörő is, de ő nem gondolta komolyan :))

Köszönöm Sanyi!

Új hozzászólás