Taleb pulykája

Pár hete írtam egy rövid bejegyzést a múltbéli adatok elemzésének a fontosságáról. A cikkben arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy fontos visszamérnünk, elemeznünk múltbéli tevékenységünket, mert ezek alapján fogjuk tudni növelni a hatékonyságunkat, ebből fogjuk tudni meghatározni, hogy mik működnek, és mik nem, stb.

Egy dologról azonban nem beszéltem. Nevezetesen arról, hogy a múltbéli adatokból nem mindig lehet előre jelezni a jövőt. Aki tőzsdézik, ezt tudja. A részvényárfolyamok alakulása nem függ a részvények árfolyamának múltbéli mozgásától. Mégsem így cselekszünk. Trendeket lovagolunk meg és a múltbéli mozgásokat vetítjük előre a jövőre. De így gondolkodnak a szerencsejátékosok is: eddig 13 fekete jött egymás után most már pirosnak kell jönnie.

Erről a jelenségről, vagyis arról a gondolkodásmódról, ahogy a jövőt a múltbeli adatokból vezetjük le, írt Bőgel György egy tanulságos cikket Taleb pulykája címmel. A cikk fontosabb gondolatait bemásolom ide. (Eredeti terjedelmében itt olvasható.) Következzen tehát a kivonat:

„A pulyka a hátsó udvarban él, egy csinos családi ház mögött. A pulyka pontos feljegyzéseket készít. „Enni kapok mindennap - írja. A koszt ízletes és bőséges. A kétlábúak rendszeresen meglátogatnak, megsimogatják a fejemet, különösen a gyerekek kedvesek hozzám. A kerítés mindentől megvéd, a macskát a háziak elzavarják a közelemből." ...És így tovább.

A pulyka egy grafikonon ábrázolja saját állapotát: testsúly, kedélyállapot, ilyesmik. A görbék folyamatosan emelkednek. A pulyka mindebből azt a következtetést vonja le, hogy az élet szép, az ellátás jó és biztonságos, az emberek barátságosak, és minden jel szerint ez így fog menni az idők végeztéig. Egyszer azonban eljön a karácsony és a pulykát levágják, megsütik és megeszik.

Az egész egy pillanat alatt zajlik le. A pulyka, már a túlvilágon, rádöbben: a statisztikái nem érnek semmit, az előrejelzései teljesen hibásak voltak, egész eddigi tudását kidobhatja az ablakon, a világ teljesen más, mint ahogy gondolta. [...]

A példázat azt illusztrálja, mekkora hibát követ el az, aki a múlt adataiból következtet a jövőre, és hogy sokkal biztosabban tudjuk, hogy mit nem tudunk, mint hogy mit tudunk. A világ jóval komplexebb, mint ahogy a pulyka gondolja; ami teljesen valószínűtlennek tűnik, az bármikor bekövetkezhet. A véletlennek, a korábbi tapasztalatok alapján váratlannak tűnő eseményeknek nagyobb szerepe van, mint gondolnánk. Az emberi gondolkodás viszont arra van beállítva, hogy a jövőt a múlt alapján képzeljük el, gondolkodásunk lyukait pedig mindenféle mesékkel, ok-okozati elképzelésekkel, modellekkel tömködjük be. [...]"