Single version of truths vagy single version of facts?

Kővári Attila 2012. január 8.

Elmorfondíroztam azon, hogy vajon létezik-e az egy igazság? Kell e törekedni az adattárházak építése során az igazság egy verziójának megvalósítására?

Miért kérdés ez? Mert az az igazság, hogy az igazságnak nem egy verziója van. Azt, hogy egy tett dicsőség-e vagy bűn, a történelem fogja eldönteni. Nem akarok példákat mondani, mert mindenki ismer legalább egyet a magyar történelemből. De a ténynek (jó esetben) csak egy változata van, míg az igazságnak több verziója is létezhet. Akár párhuzamosan is.

Egy kicsit átfordítva mindezt az üzleti életre. Dolgoztam egy cégnél ahol háromféleképpen számolták a bevételt.

  • A számvitel a kiszámlázott bevétellel számolt, amelyben benne volt a göngyöleg ára is, mert a számviteli törvény így írta elő
  • A kontrolling ezzel szemben azt mondta, hogy nem érdekli hány raklapot adtak el a termékkel együtt. Őket csak az érdekli, hogy mennyi a termék után kiszámlázott bevétel a raklap ára nélkül
  • Ezzel szemben az értékesítés azt mondta, hogy őket az érdekli hogy mekkora annak az árunak a bevétele, amely ténylegesen ki lett szállítva a gyárkapun. Raklap nélkül - ahogy a kontrolling is mondja - de nem a teljesítés dátumára összesítve, hanem a kiszállítás dátumára.

Egy ilyen szituációban mi lenne a helyes? Egységesítsük a bevétel számításának módszerét, hogy a vállaltnál csak egy bevétel legyen és ha megkérdezi valaki, hogy mennyi volt a bevétel akkor a számvitel, a kontrolling és az értékesítés is ugyanazt a számot mondja?

Szerintem nem. Ha adattárházban gondolkodunk, akkor arra kell törekedni, hogy ténynek legyen egy verziója, mert az igazságnak úgyis több verziója lesz. Ma így számolunk valamit, holnap úgy, a corporate így kéri, de mi máshogy is számoljuk és még sorolhatnám.

Az igazság átírható, akár visszamenőleg is. A lényeg az, hogy ténynek legyen egy verziója. Az igazságnak lehet sok, de ha az transzparensen dokumentált, akkor nincs belőle baj. Legalábbis szerintem.

Kővári Attila - BI projekt

Már készül a következő cikk. Kérjen értesítést a megjelenéséről itt.

hozzászólás

GA

h, 01/09/2012 - 15:24

Ez egy nagyon, nagyon messze vezető problémakör. Meggyőződésem, hogy felül lehet rajta kerekedni, és az adattárházak is le tudják kezelni ezt a helyzetet, ha: 1. az egyes fogalmak mögötti tartalmak a fenti példához igazodva ELŐZETESEN meg vannak határozva ÉS 2. minden fogalomnak SAJÁT mutatószám felel meg. Mivel a tényadatok mindegyik fogalom meghatározása során ugyanazok (hiszen a gazdasági események ugyanolyan sorozatát elemezzük más és más szempontból), a tények átemelése során mindegyik mutató kiértékeléséhez rendelkezésünkre áll az összes adat, azaz legfeljebb minimális extra erőfeszítés szükséges egy sokkal teljesebb (és tisztább) kép kialakításához. Még olyat is lehet (kell!) játszani, hogy ezeket a mutatókat egymással hasonlítjuk össze, és megpróbáljuk értelmezni az összefüggésüket vagy azt, ha az addig ismert összefüggés-mintájuk megváltozik (pl. ha a te példádnál maradunk az értékesítés volumenének elemzése akkor, ha mondjuk a kereskedőt a befolyt pénzek után fizetik vs. ha a logisztikát a kiszállítások volumenén mérik, rámutathat a vevői fizetési magatartás változására - azonos kiszállítás, kevesebb bevétel). A dolgok magyarázata eleve sokkal érdekesebb pusztán annál a ténynél, hogy kimutatjuk a változást. A megtörtént események elemzése ezek alapján mindenféle szempontból lehetséges: egy a valóság és ezer a ruhája. De mi legyen a tervekkel? Mindenkinek vannak tervszámai, és ezek között nyilvánvalóan összefüggéseknek kell lenniük. Ha megint csak a Te példádnál maradunk: nem lehet ugyanazt a statikus értékesítési számot használni minden divízióhoz. Azt sem lehet, hogy ők majd külön-külön határozzák meg a számaikat: olyan modellt kell építeni, amelyik képes, ha egyszerűen is, de szimulálni a tényeknél lekövetett eseménysorozatot. És ebbe mindenkinek van beleszólása: az értékesítőtől a logisztikán és a pénzügyön át a gyártásig, mindenki hozzá tudja tenni a magáét. Azt hiszem, hogy a jelenkori legnagyobb üzleti informatikai kihívás immár nem a megtörtént események lekövetése, hanem olyan, rugalmas informatikai modellek alkalmazása, amelyek a gyorsan változó üzleti körülményekre és a komplexitásra egyszerre képesek reagálni; ráadásul mindezt úgy, hogy nem kerülnek csilliárdokba. Ez elsősorban szemléletváltást jelent szerintem, az informatikai támogatási igények felemelését a "kiszolgáló", "utánkövető" pozícióból a stratégiai partnerség irányába. A rendszerek szállítóinak még jobban érteniük kell az üzletet, az üzletembereknek pedig nem az informatikában, hanem a modellekben való gondolkodás képességében kell fejlődniük. Bocs, ha hosszú lett, de nagyon aktuális dolgokat feszegettél :)

Új hozzászólás