Multikulti

A feleségem épp az Office sorozatot nézi a TV-ben és halálra röhögi magát. Nem tudom megállni, hogy ne pillantsak bele, és eszembe jutott, hogy meg kéne írni az Office mai átiratát úgy, ahogy egy BI-os látja a multi kultúrát...

Először is le kell szögeznem, hogy a BI projekt egy egyfős társaság, a multi kultúrát csak kívülről látom, nem élek benne. De az ügyfelelim 95% multi vagy nagyvállalat szóval az időm jelentős részét multiknál töltöm, velük eszek, bulizok, mozgok szóval egyik oldalról olyan mintha multis lennék. A másik oldalról viszont kívülálló vagyok, nem veszek részt a belső céges ünnepélyeken, nem kapom az ívet a főnitől. (Mint ahogy most az Office-ban látom, hogy mit kapnak szegény kollégák :-) ).

Helyette a munkájukra vállalhatatlanul igénytelen és lusta jogászokkal kell csatáznom, akik az egynapos oktatásra átküldik az űrrepülőgép hajtómű szállításra vonatkozó 600 oldalas angol nyelvű szerződésüket úgy, hogy kicserélik benne az ürrepülőgép szót oktatásra. És persze köteleznek, hogy olvassam el a szintén 600 oldalas etikai kódexüket, amiben vállalnom kell, hogy nem végeztetek gyerekekkel fizikai munkát, nem tartok rabszolgát (Nem vicc!), nem köpök a padlóra és nem szarok a lábtörlő alá. Majd jön az ugye nem gond, hogy nálunk 60 napos a fizetési határidő és csak a hónap utolsó péntekén fizetünk? Tudod nálunk ez a policy... Majd jön a vedd fel a céged légyszi az SAP-ba, majd az Aribába is, mert anélkül nincs PO, és ha nincs PO, akkor nem tudjuk befogadni a számlát. És végül kérj légyszi egy pecsétes papirt a bankodtól arról, hogy tényleg tiéd a bankszámla, mert tudod, mi nem támogatunk terroristákat... Mindezt azért, hogy egyvalaki eljöhessen egyetlenegyszer egy egynapos tanfolyamra.

Szóval látom a multikultit mindkét oldalról, látom annak jó és rossz arcát is. Sőt volt az életemben pár hónap, amikor munkavállalóként dolgoztam egy bankban, szóval láttam egy kicsit belülről is. Most az Office nézve eszembe is jutott, hogy anno milyen furcsa volt a nyelvük és a hárombetűs rövidítéseik: Küldd át ASAP, FYI, lesz egy callom, HO leszek, stb. 

Aztán furcsa volt az is, hogy náluk minden projekt sikeres. Minden projekt után ünnepséget szerveznek, kitüntetik a dolgozókat, megtapsolják magukat, még akkor is, ha mindenki tudja, hogy a projekt nem a tervezett határidőre, nem a tervezett költségen, és nem a tervezett scope-pal valósult meg. 

Aztán furcsa volt az is, hogy mindig „meetingelnek” Nem is értettem, hogy mikor dolgoznak. Kívülállóként olyan volt mintha mindenkinek az lenne a dolga, hogy meetingekre járjon, és mindenki azzal igazolná hogy mennyire fontos a szervezet számára, hogy mennyire van tele a naptára.

Aztán azt is furcsa volt látni, hogy a multik mennyire lassúak. Semmit sem lehet elintézni azonnal, semmit nem tudnak eldönteni azonnal, semmilyen kérdésre nem tudnak válaszolni azonnal. Példának álljon itt egy párbeszéd a közelmúltból: 

• Helló, lehet egy kérdésem?
• Persze, setup-oljunk fel egy call-t, mondjuk 12:15-re. Küldesz meghívót?
• Oké. (De csak egy kib… kérdésem lett volna. Mindegy. felsetupolok egy callt…)

Ezek egyébként csak elsőre voltak furcsák. Ma már fel sem tűnnek, abszolút együtt él velük az ember. Csak akkor jut eszébe, amikor nézi az Office-t, vagy jön egy újabb, addig nem látott kultúraelem. Legútóbb pl. egy „on site meeting” -en jegyezte meg valaki, hogy ugye tudjuk hogy az új policy szerint két férfi nem tartózkodhat egy nővel a tárgyalóban... 

Nagyon ritkán dolgozom KKV-kal, de rájuk a fentiek egyáltalán nem jellemzők. Gyorsak, hatékonyak, mindent másodpercek alatt eldöntenek. Másolják a mutikat, legalábbis a kívülről látható jeleiket (csocsóasztal, babzsák, …), nagyobbnak akarnak látszani, mint amekkorák. Döntési kultúrájuk nem adatalapú. Minden döntést gyomorból hoznak, sz@rnak a számokra, mennek a saját fejük után és mindent megoldanak okosba.

Nem kérnek 75 napos fizetési határidőt, nem csak a hónap utolsó napján fizetnek és nem követelik meg a szállítótól, hogy vegye fel magát magát az Ariba rendszerbe, vagy az SAP-be.  Azonnal fizetnek, és nem adminisztrálnak mindent halálra. De nem tudják még min kell spórolni és min nem. „Oldjuk meg a feléből” – mondják, és az ember meg vakaródzhat, hogy most azt kérik, hogy hagyjuk abba a a munkát felénél, vagy csak fizetni nem akarnak.

Háát valahogy így néz ki ma az Office egy egyfős szervezet szemüvegén keresztül :-)