Romboló innováció

Adott a BI szoftverek piaca, melynek felső szegmense már telített. A piac már konszolidálódott és a szoftvergyártóknak már gyakorlatilag mindenre van kínálata. Sőt! Gyakran ugyanarra a problémára több eszköze is. Ember legyen a talpán, aki ki tudja választani az adott vállalat számára legmegfelelőbb döntéstámogató szoftvert.

Ám amíg a nagyvállalatok a bőség zavarában szenvednek attól, hogy melyik BI szoftvert használják problémáik megoldására, addig a kicsiknek alig van valódi alternatívájuk olcsó és egyszerű döntéstámogató rendszer bevezetésére. Látták ezt a nagy szoftvergyártók (MS, Oracle, IBM, SAP, ...) és a piac felső szegmensének telítődése után elkezdtek nyitni a kicsik piaca felé is. Afelé a piac felé, amelyet sok kicsi, kevés pénzzel rendelkező vállalat jellemez.

Ebben az időszakban két fő stratégia volt megfigyelhető:

1. Sorra jelentek meg az újabb és újabb licenszkonstrukciók, amely már a kicsiket célozták meg: 100 felhasználóig, 1 terabájtig, egy processzorig ingyenes BI szoftverek.
2. Ezzel párhuzamosan elindult a „lite" (butított) verziók kialakítás is. A gyártók a csúcsminőségű termékeiket lebutították, lecsupaszították, hogy olcsóbban adva szélesebb rétegeknek tudják értékesíteni.

Működhet ez a fajta „innováció" a kicsik elérésére?

Nem. Legalábbis szerintem nem. Gondolja végig milyen szoftvereket használunk ma a BI bevezetésekhez: Adatbázis szerverek (Relációs és/vagy OLAP és/vagy oszlopalapú), adatbetöltő szoftverek, adatmodellező eszközök, lekérdező eszközök, és még sorolhatnám.

Ma szoftverek egész arzenálját használhatjuk egy BI bevezetéshez. Egy BI fejlesztőnek ez nem okoz problémát (bár sokszor már neki is nehéz kiválasztani a legjobb alternatívát), de annak a kis vagy középvállalatnak, amelynél egy személy cseréli a nyomtatóban a tintapatront, üzemelteti a beléptető rendszert és tartja karban az ERP-t már igen.

Láttam hazai kisvállalatokat akik saját magukhoz képest őrületes erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy egy szinttel magasabbra emeljék a vállalatnál az elemzési kultúrát. Voltak akik open source eszközökkel fogtak neki, voltak akik pályázat útján szereztek pénzt a BI szoftverre, voltak akik a „lite" verziót saját fejlesztéssel turbózták fel, de mindenhol az volt a jellemző, hogy a BI rendszer EGY személyhez volt köthető. Neki volt köszönhető, hogy a BI rendszer elkészült, életben maradt és ha ő eljött a cégtől, akkor rendszerint a BI rendszer ebbe bele is halt.

A nagy BI gyártók efféle „innovációi" tehát segítettek néhány középvállalatnak elindulni a döntéstámogatás korszerűbb világa felé, de ettől még nem kezdték el tömegesen használni a középvállalatok a BI eszközöket. Az árak csökkentésével ugyanis a komplexitás nem csökkent, a rendszer bevezetése és üzemeltetése nem vált egyszerűbbé.

Márpedig a kis- és középvállalatoknak egy egyszerűen felépíthető és karbantartható megoldásra van szükségük. Olyanra mint amilyet az önkiszolgáló BI workshopon oktatok. Ilyen eszközökkel hatalmas sikereket lehet elérni a kisvállalatok körében, de egy robosztus, alapvetően nagyvállalati környezetre tervezett architektúra lecsupaszításával, lebutításával és jóárasításával nem. Legalábbis szerintem.