Új hozzászólás

Erről két dolog jutott eszembe. Az egyik az, hogy egy BI vagy adattárház projekt esetén talán az egyik legfontosabb tényező az ember maga. Az architekt, a fejlesztő, a tanácsadó és mindazok, akik részt vesznek a projekten. Sokszor tapasztalom – akár megrendelő, akár szállító oldalról, hogy a céget, annak referenciáit, pénzügyi helyzetét, mérlegfőösszegét és eredményét 3 évre visszamenőleg kiértékelik, de az emberekkel, - akik a projektet megvalósítják - már nem foglalkoznak. Elhiszik, elhisszük, hogy van kollektív tudás a cégben és ezt értékelik ki ahelyett, hogy a projekten részt vevő (!) személyeket értékelnék ki. Sajnos erre a közbeszerzés rátesz még egy lapáttal azzal, hogy a személyekkel kapcsolatban előírja, hogy azok felkészültsége döntési kritérium nem lehet. A minimum feltételek között felsorolhatjuk, hogy milyen képességgel kell rendelkeznie a nyertes ajánlattevőnek, de az értékelni nem értékelhetjük őket. A másik pedig a legolcsóbb ajánlat esete. Ezzel kapcsolatban az a tapasztalat, hogy sajnos hiába fogalmazzuk meg egzaktul az ajánlati felhívást, hiába írjuk le pontosan hogy mit kell megvalósítani – ahogy valószínűleg Ti is tettétek , mindig lesz aki félreérti a feladatot vagy elegendő tapasztalat hiányában alulbecsüli a munka nagyságát. Épp ezért nagyon kell vigyázni a kiértékelés módszerének meghatározásakor az ajánlati ár súlyára. Különösen közbeszerzés esetén. Nehogy úgy járjunk, hogy a legolcsóbb szállítót kelljen választanunk még akkor is, ha tudjuk (vagy sejtjük), hogy nem rendelkezik elegendő kompetenciával. És nem szabad a mögé bújnunk, hogy „Majd jól megkötbérezzük ha nem teljesít” mert ez nem segít se rajtunk, se a projekt sikerén.