Használt adattárházat veszek

Adattárházak minőségbiztosítása kapcsán kétfajta alapproblémát különböztetünk meg

  • Az elkésztett adattárház megfelel a specifikációnak, de rossz a specifikáció
  • Az elkészített adattárház nem felel meg a specifikációnak

A 2 rossz közül az első a legrosszabb: Elkészült az adattárház, a specifikációnak megfelel, de az üzleti felhasználók igényeinek nem. Ennél rosszabb nincs. Technikai szempontból minden igényt kielégít, de üzleti szempontból használhatatlan. Nem hoz egy garast se, csak viszi a pénzt, erőforrást és bénultá teszi a szervezetet.

Sokan panaszolják az önkiszolgáló BI workshop résztvevői közül, hogy azért jönnek a tanfolyamra, mert bár van adattárházuk, de az használhatatlan. Tudják, hogy az önkiszolgáló BI nem helyettesíti az adattárházakat, de addig is kell valami, amíg az adattárházat le nem tudják írni, és bele nem tudnak kezdeni egy új bevezetésbe. Addig is kell valami, ami már több mint az Access és Excel kombó.

Óriási nagy probléma ez sok cégnek, hiszen hiába használhatatlan az adattárházuk, nem tudják lecserélni, vagy újat építeni. Nem kapnak rá engedélyt hiszen, „már van adattárházunk, minek még egy?”

A kérdés az, hogy hogyan tud kikeveredni egy ilyen problémákkal küszködő cég ebből a csapdahelyzetből?

Erről beszéltünk egy régi kollégával és neki jutott eszébe, hogy mi lenne ha eladná a vállalat a használt adattárházát? Jönne az új szállító, aki megvásárolná a régi adattárházat és ezzel feloldozná a vállalatot a használhatatlan adattárház és az elrontott bevezetés terhe alól. Ez mindenkinek jó lenne, hiszen a vállalatnak nem kell kidobnia az adattárházat, a szállító pedig belekezdhetne az új bevezetésbe.

Már csak azt kell tisztázni, hogy

  • Jogilag mindez lehetséges-e és ha igen, akkor
  • Mennyibe kerül egy használt adattárház? Mennyiért kell eladnia a vállalatnak, hogy feloldozást nyerjen? Mennyit ér meg a szállítónak? Tud majd használni belőle valamit? Technológia váltás esetén mennyit ér meg mondjuk a Microsoftnak, ha ORACLE helyett SQL Server lesz az új adattárház motorja?

Persze az lenne a legegyszerűbb, ha odaállnánk a menedzsment elé és kimondanánk, vagy egy minőségbiztosítóval kimondatnánk hogy elrontottuk. A leckét megtanultuk, újra kell kezdenünk. Csakhogy erre egy multinacionális vállalatnál képtelenek vagyunk. A kicsik képesek rá, de a nagyok nem. Addig pedig, amíg nem lehet kimondani, hogy újra kell kezdenünk, megy a gondolkodás, hogy hogyan lehet megszabadulni egy elrontott adattárháztól úgy, hogy az anyagi és erkölcsi károkat minimalizáljuk.

Tudjuk, hogy lehetett volna máshogy is. Tudjuk, hogy kikérhettük volna egy szakértő véleményét rögtön az elején. Tudjuk, hogy nem került volna sokba az adattárház árához képest. De ezen már túl vagyunk. Nézzük a pozitív oldalát. Tanultunk egy csomót a hibáinkból, jobban megismertük saját vállalatunk, látjuk a korlátainkat és tudjuk, hogy hogy nem szabad csinálni. Hatalmas előny ez még akkor is, ha nagy árat kellett fizetni ezért a tudásért.

De tovább kell lépni. Túl kell esni ezen, mert ha hiszünk abban, hogy az adattárház megtérül, akkor bele kell kezdeni újra, méghozzá minél hamarabb...

Kapcsolódó anyagok:

Kővári Attila - BI projekt

hozzászólás

Sziasztok, Az adattárház adásvétel valóban érdekes ötlet, ami leginkább arra jó, hogy a kudarcot feldolgozni képtelen szervezet valahogy mégis prezentálja "felfelé", hogy van értéke annak, amire eddig költöttek. A probléma ott lehet, hogy a vevő töredékárat sem tud fizetni érte - tekintve, hogy mennyit költöttek rá az évek alatt. Ha már üzletelés, akkor azt is meg lehet gondolni - amit a 2008-s bank válságnál kitaláltak -, hogy a bankot két részre osztják. Az egyikbe beviszik a jó, a másikba a rossz hiteleket. Biztosan van az adattárháznak használható része - ha más nem, akkor az alapadatvagyon - és van használhatatlan, pl. az adatpiacok, technológia, adatkezelési folyamatok. Az egyik eladható (és az új vállalkozó azért áldozhat is), a másik nem... Még az is eszembe jutott, hogy az ár kialakításában "zöldmezős" beruházásból lehet kiindulni, ha árat nézünk. Ebben az esetben a már évek óta töltött adatok valóban nagy értéket képviselnek. Ehhez képest (vagy ebből a nézőpontból) érdemes azután a számokat vizsgálni. Üdv, Gábor

Új hozzászólás