Bunkernapló 1.

Kedves naplóm

Április 11.-én nem oldották fel a kijárási korlátozást, maradnom kell még a bunkerben. Elhatároztam, hogy elkezdem gyűjteni a tapasztalatokat azzal a céllal, hogy ha jön még egy válság akkor okosabb legyek. Legyen hova visszanézni, mikor mit rontottam el, mit kellett volna máshogy csinálnom. Bízom benne, hogy ezzel másnak is segítek…

Február 24. – március 6.

18 nappal járunk a válság kirobbanása előtt. Ekkor már érezni lehetett, hogy baj lesz, így február 24.-én eladtam az összes Wizz Air részvényem. Aztán szép sorban eladtam minden részvényem. Még a Microsoftot is, amiről tudtam, hogy ha valaki nyertese lehet ennek a válságnak, akkor azok ők lesznek. 2 válságot már átéltem, tudom milyen az amikor az ember azt hiszi, hogy nincs már lejjebb. De megtanultam, hogy van. Mindig van lejjebb. Úgyhogy ezt az időszakot jobbnak láttam kívülről figyelni. 

március 3.

10 nappal járunk a válság kirobbanása előtt. Már nagyon félek, hogy jön a baj, úgyhogy megkérem a webfejlesztőmet, hogy a 3,5 éve megrendelt weboldal frissítést fejezzük be. Elmondom neki, hogy nagyon félek attól, hogy a szociális elszigetelődés miatt mindenki on-line-ba akar majd menni, webshopot akar nyitni és nem fogok senkit találni, aki megcsinálja a weboldalt. Szerencsére megérti, és megígéri, hogy a héten befejez egy komoly munkát és utána hozzákezd.

március 11.

2 nappal járunk a válság kirobbanása előtt, amikor elkezdjük közösen a weboldal rendbetételét. Cél: a 3,5 évvel ezelőtt átadott specifikáció megvalósítása.

Március 13.

Orbán Viktor pénteken bejelenti, hogy hétfőtől bezárnak az iskolák. Én ezt a napot tartom a válság kirobbanási időpontjának. Hétvégén nagybevásárlás és hétfőtől önkéntes karantén. Beköltözés a bunkerbe.

Március 16.

3 nappal járunk a válság kirobbanása után. Lemondom a következő két hétben tervezett oktatásokat, Tájékoztatom az április végére tervezett nyílt tanfolyamaim résztvevőit, hogy baj van, valószínűleg le kell mondani a képzést. Aztán ezt meg is teszem és átteszek mindent szeptemberre.

Március 17.

4 nappal járunk a válság kirobbanása után. Jeleztem a bordnak hogy az év végén tett vállalásokat felejtsék el, az ott vállalt KPI-ok nem fognak teljesülni. Elmondtam azt is, hogy ez nem csak egy warning arról, hogy baj lehet, hanem baj van. Nem kicsi, nagy. Komplett újratervezés szükséges, a stratégiai célok újragondolásával. A főbb célokat vázoltam, azokkal egyetértettek.

Március 23.

A válság 10. napja. Karanténban sokkal többet dolgozok, mint békeidőben. Talán azért mert, félek, hogy valaki lenyúlja a webfejlesztőm, talán azért mert nagyon hajt a vágy hogy minél több dolgot rendbe tudjak tenni. Nem tudom. De kora reggeltől késő estig dolgozom. Az új weboldal viszi az idő jelentős részét (15 évnyi anyagot kell rendbetenni, átmigrálni), de emellett worst case szkenáriókat készítek, új szolgáltatásokon jár az agyam és azt kérdezgetem magamtól, hogy az új életben mivel akarok foglalkozni? Mi az amit szívesen csinálnék? Innen visszanézve mit nem szerettem az előző 10 évben? Min változtassak? Lehetőséget látok a válságban és még hálás vagyok, hogy kaptam időt egy kicsit elgondolkozni ezeken. Tudom, ez változni fog.

Március 26.

Két héttel a válság kirobbanása után napi menetrendet vezetek be. Túl sokat dolgozok, a hétvégék összefolynak a hétköznapokkal, úgyhogy elhatározom, hogy minden este 6-kor leteszem a lantot és elmegyek futni, valamit mozogni, valamit megjavítani a lakásban, bütykölni a motorom, vagy a nem szakmai feladatlistáról elővenni valamilyen restanciát és azt ledolgozni. Van rajta bőven, ez is régóta nyomorít.

Április 9.

27 nappal a válság kirobbanása után élesbe áll az új honlap és kimegy az első blogbejegyzés az új blogra. Elfelejtem kitölteni a teasert, de minden más rendben van. Mennek a hírlevelek, működik az autopost LinkedIn-re és a Facebook-ra és megjön az első regisztráló a szeptemberi BI és adattárház projektvezető képzésre. Úgyhogy működnek a formok is :-).

Nagyon régi vágyam teljesült azzal, hogy elkészült az új honlap. El sem tudom mondani mekkora örömöt jelentett kihúzni a feladatlistámról azt a töménytelen mennyiségű feladatot amit az elmúlt nyolc évben írtam össze a weboldallal kapcsolatban. 1 hónapig tartott 15 évnyi tartalmat átmigrálni, de olyan élvezettel húztam ki a weboldallal kapcsolatos feladatokat a feladatlistáról hogy bőven megérte a befektetett munka. Szabadnak érzem magam, nem nyomorít egy darabig az a tudat, hogy ezt sem tudom megcsinálni. Huhhh.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik minden eléjük gördített akadályok ellenére áthágták magukat a weboldal kusza, keresők elöl jól elrejtett oldalain, hogy megtalálják a számukra fontos információkat. Azoknak pedig külön köszönet, akik mindezt mobilról csinálták. Le a kalappal!

Van még egy-két elvarratlan szál, amit rendbe kell tenni, de a nagyjával megvagyok, úgyhogy szép lassan hozzákezdek a meglévő termékek felújításához, továbbfejlesztéséhez és aztán ráfordulok az új termékek/szolgáltatások fejlesztésére. Ez utóbbit várom a legjobban, de előtte még a régieket kell rendbe tenni. Agilisan fogom nyomni, kéthetente valamilyen eredményt fogok felmutatni. Legalábbis ez a terv, aztán majd meglátjuk mit dob az élet.

Új hozzászólás