Egy nagy kocka vagy sok kicsi - A felhasználói élmény

Adott a következő tervezési dilemma: Egy nagy adatkockából vagy sok kicsiből építsük fel az adatpiacot. Mondok egy példát: Tegyük fel, hogy értékesítési adatpiacot kell terveznünk. A kérdés az, hogy külön építsünk

• egy adatkockát az értékesítők teljesítményének mérésére,
• egyet a terv tény összehasonlításokra,
• egyet a számlázásra,
• egyet a megrendelésekre,
• egyet a kiszállításokra, stb...

vagy építsünk egy nagyot, amely tartalmazza mindet egyszerre. Míg ez a dilemma relációs oldalon nem jelentkezik (hiszen ott mindre külön ténytáblát építünk) addig OLAP oldalon már komoly fejtörést fog okozni.

Az „egy nagy kocka vagy sok kicsi" dilemmának két oka is van. Az egyik technológiai korlátokból ered a másik a felhasználói élményből. Kezdjük ez utóbbival

„Egy nagy kocka vagy sok kicsi" Felhasználó szemszögéből

Sok kis adatkocka

Ha sok kis kockát építünk, akkor az alábbihoz hasonló egyszerűen átlátható, könnyen kezelhető, tömör adatkockákat kapunk:

A kockák tömörek, egy-egy mutatószám minden dimenzió mentén értelmezve van, stb. Minden az adott üzleti/műszaki folyamat elemezhetőségének van alárendelve. Úgy tervezzük az adatkockát, hogy az üzleti felhasználók a legegyszerűbben tudják elemezni az adott üzleti/műszaki folyamatot.

Egy nagy adatkocka

Ezzel szemben ha egy nagy adatkockát építünk, akkor könnyen szembetalálhatjuk magunkat az alábbihoz hasonló szörnnyel:

A dimenziók és a mutatószámok között laza kapcsolat alakul ki. Vannak mutatók, amelyek nincsenek értelmezve a kocka minden dimenziója mentén, létrehozhatunk olyan dimenzió-mutatószám kombinációkat, amelyeknek nincs jelentése, stb. Egyszóval a kockát a felhasználóknak OKOSAN kell használniuk.

Mindezekből arra következtethetünk, hogy nem érdemes egy nagy kockát építeni, hanem helyette sok kis kockából kell felépíteni az adatpiacot. Csakhogy a képlet nem ilyen egyszerű.

Mi történik akkor, ha valaki az értékesítési tervet akarja összehasonlítani a tény kiszállítással? Ha egy nagy kockája van, ami tartalmazza mindkettőt, akkor a helyzet pofonegyszerű. De ha sok kis kockája van, akkor a tervet nem fogja tudni összehasonlítani a kiszállítással, hiszen ezek külön kockákban találhatóak.

E kettősséget úgy tudjuk feloldani, hogy egy nagy kockát készítünk és ezt a nagy kockát a relációs nézetekhez hasonló „perspektívákkal" szétvágjuk kis kockákra. Lesznek aktuális (ahogy van) és historikus (ahogy volt) nézetek; megrendelt, kiszámlázott, kiszállított nézetek, stb. Ezeket a nézeteket adjuk majd oda az adatpiacot ritkán használó "turistáknak", és a nagy kocka megmarad a hardcore kontrollereknek, üzleti elemzőknek.

Végezetül már csak egy gondolat. Eleinte nem biztos, hogy igényt fognak tartani az üzleti felhasználók a nagy kockára. Sőt. Ha rákérdez, hogy akarják-e együtt elemezni mondjuk a belföldi és export értékesítést, akkor a válasz egy határozott nem lesz:

• „Máshogy értékeljük ezek teljesítményét" vagy
• „két külön osztály foglalkozik velük. Ne keverjük őket össze" vagy
• „Két teljesen máshogy viselkedő piacról van szó. Ne kezeljük őket azonosan" stb.

Próbálja őket meggyőzni arról, hogy ezt csak most gondolják így. Néhány hónap adatpiac használat után meg fognak változni elemzői szokásaik és olyan dolgokra is kíváncsiak lesznek, amikre most még nem. És bár lehet, hogy ezzel a nézetével rövidtávon nem lesz túl népszerű, ugyanakkor pont azért szeretik Önt, mert előre gondolkodik és tudja, hogy mi van a rövidtávon túl...

Összefoglalva: felhasználói oldalról nézve mindenképpen előnyösebb egy nagy kockát építeni, hiszen ezzel ki tudjuk szolgálni mindkét tábor igényeit: A nehézsúlyú kontrollerek megkaphatják a nagy kockák, a vezetők és ritkán benéző „turisták" pedig megkapják a nagy kockából kivágott könnyen értelmezhető perspektívákat. A jövő héten viszont át fogunk ülni a fejlesztői oldalra és meg fogjuk vizsgálni azt, hogy vajon az ő szemüvegükön keresztül is jobb-e az egy nagy kocka megközelítés. Folyt köv...

Más. Az utóbbi időben néha elgondolkodtam azon, hogy vajon van-e értelme írni a BI projekt blogot. Sok időt és energiát visz el, és kicsit sarkítva azt sem tudom, hogy érdekel-e egyáltalán valakit. De azok a bemutatkozások, amelyek a kik olvassák a BI projekt blogot kommentjeiben vagy e-mailben jönnek; a Faccebook-os lájkok, erőt adnak. KÖSZÖNÖM!