Ajánlati felhívások legnagyobb hibája


Készülök a BI és adattárház projektvezető képzésre (mi mást csinálnék) és veszem elő sorra régi adattárház tenderek ajánlati felhívásait. Nézem mit lehet belőlük tanulni. Előveszem a bukott projektek ajánlati felhívásait is, hátha találok bennük valami közöset, hátha felfedezem az a jelet, amiből már a kezdet kezdetén következtetni lehetett volna, hogy ezek a projektek be fognak dőlni.

Egy dolog tisztán látszik: A bukott projektek ajánlati felhívásából lerí, hogy az üzleti terület el sem olvasta őket. Színtisztán technikai követelményeket tartalmaznak, az üzleti felhasználók véleménye meg sem jelenik bennük. Nézem a többi ajánlatot is és egyre jobban körvonalazódik bennem az a mondat, ami kifejezi az adattárház tenderkiírások legnagyobb hibáját:

Az adattárház, üzleti intelligencia ajánlati felhívások legnagyobb hibája, hogy nem az készíti őket, aki az adattárház vagy üzleti intelligencia rendszer felhasználója lesz.

Ezt le kéne írnom még egyszer mely oly ritka, hogy az ember egyetlen mondatban össze tudja foglalni egy hosszabb elemzés eredményét :-)

De miért baj az, hogy nem az üzleti terület készíti az ajánlati felhívásokat? Mert így nem az készíti az ajánlati felhívást, aki át fogja venni a rendszert. Mert a projekt végén ŐK fogják átvenni az adattárházat, vagy az üzleti intelligencia rendszert. Nem az informatikusok, vagy aki az ajánlati felhívást készítette, hanem az üzleti terület, aki az adattárházat vagy üzleti intelligencia rendszert használni fogja.

A szállítónak tehát nem az ajánlati felhívásnak kell majd megfelelnie, hanem az üzleti területnek. Persze ha összhangban van az ajánlati felhívás az üzleti terület igényeivel, akkor nincs baj. De ha nem, akkor ez olyan feloldhatatlan ellentétet eredményez, amelyen csak egy tapasztalt szállító tud úrrá lenni. Ő ugyanis egyből ki fogja ezt szúrni, és ha szerencsénk van, akkor készül erre és úgy ad ajánlatot, hogy abba beleszámítja az üzleti igényfelmérés és egyéb klasszikus adattárház feladat becsült időszükségletét is.

Itt van rögtön előttem egy bukott projekt ajánlati felhívása. Ne értse félre, nem kritizálni szeretném, nem megbántani szeretném vele azt az embert, akire valószínűleg rátestálták az ajánlati felhívás elkészítését, hanem azt szeretném, hogy tanuljunk belőle.

Ez az ajánlati felhívás majdnem 600(!) pontból álló követelménylistát fogalmaz meg. Eszerint az elkészítendő adattárháznak levelet kell tudnia küldenie, workflow folyamatokat kell tudnia támogatnia, pdf-be kell tudnia menteni, incidenseket kell kezelnie, stb. De az ajánlati felhívás meg sem említi, hogy fel kell mérni az üzleti igényeket, hogy a rendszert majd ezek alapján kell elkészíteni, hogy a rendszert egy olyan adatbázisra kell építeni, amely historikusan, egységes formában tárolja az adatokat, stb.

Tudom, hogy az üzleti terület nem képes megírni egy adattárház projekt ajánlati felhívását, hiszen messze nem rendelkezik annyi projektismerettel, annyi specifikációs tapasztalattal, mint az informatika. De a fenti bukás nem következett volna be, ha az üzleti terület elolvasta volna az ajánlati felhívást, vagy ha az informatika átvetette volna velük. Egyből kiderült volna ugyanis, hogy az üzleti területnek nem incidens kezelésre, meg e-mail küldésre van szüksége, hanem egy központosított adattárházra, ahonnan egyszerűen lekérdezhetik a jelentéseik elkészítéséhez szükséges adatokat.

Kapcsolódó anyagok:

Tudjon meg többet az itt elhangzottakról és jöjjön el a 2020. április 23.-i BI és adattárház projektvezető képzésre. Részletek >>

  

Elválasztó

Már készül a következő cikk. Kérjen értesítést a megjelenéséről itt.

|

Tudjon meg többet az itt elhangzottakról és jöjjön el a 2020. április 23.-i BI és adattárház projektvezető képzésre. Részletek >>