Volt egy kedves ügyfelem, aki úgy döntött, hogy adatpiac bevezetéshez kezd. A feladat megvalósítását nem akarta külsős tanácsadókra bízni, ezért kialakított egy kis csapatot és elküldte őket tanfolyamokra. Hónapokig jártak majd elkezdték önállóan felépíteni a „controlling rendszert”
Már a kezdet kezdetén érezhető volt, hogy a kontrolling nem ilyen rendszerre vágyott, de a srácok folyamatosan, - ahogy ők mondták evolúciósan – fejlesztették a controlling rendszert, és mindenki azt gondolta, hogy egyszer majd össze fognak érni az igények és a megvalósítás. Ám nem ez történt. Az olló egyre csak nyílt, a kontrolling és a fejlesztők türelme egyre fogyott, és az eredmény még fényévnyi távolságra volt.
Ekkor kerestek egy coach-ot (speciális tanácsadót), hogy segítsen nekik a kontrolling rendszer újragondolásában. Csakhogy éreztessem az ekkori lelkiállapotukat: A coach kérte, hogy adják oda ez elmúlt egy év fejlesztésének dokumentációit, jegyzőkönyveit, hogy ne kelljen mindent elölről kezdenie és ők azt mondták, hogy NEM. Elölről kell kezdenie az egészet! Nem akarják, hogy a hibás kérdésekre adott válaszok alapján újra visszamenjenek abba a zsákutcába ahová eddig jutottak.
A történet végül happy enddel zárult. Jelenleg már negyedik projektjüket gyűrik, teljesen önállóan a menedzsment legnagyobb elégedettségére. De hatalmas árat fizettek ezért.
Vajon van elég ideje és energiája bolyongani azokban a zsákutcákban, amelyeket egy adattárház bevezetés tartogathat? Vagy szeretné elkerülni az ismert buktatókat és a lehető legegyenesebb úton eljutni az átadás utáni pezsgőbontáshoz, miközben hatalmas gyakorlati tudásra tett szert? Ha igen
kérem olvasson tovább>>